Amurozás tavasszal | Horgász Online Webáruház

Amurozás tavasszal

Amurozás tavasszal

Az Amur

Az amur teste hosszúkás és hengeres, pikkelyei nagyok. Jellegzetessége a felső állású szája ami a szemével egy vonalban, vagy még a felett helyezkedik el. Igen gyors növekedésű, 4 évesen már eléri a 70 centis hosszt. Maximális testnagysága 30-40 kiló között van, ekkora példányokat többnyire természetes vizekben, folyókban találhatunk, amelyek még az első telepítésekből származnak. A kisebb amurok könnyen összekeverhetők a domolykókkal, de ha jobban megfigyeljük, a domolykó szája a szeme vonalától lejjebb található és pikkelyei kisebbek, és általában élőhelyük sem azonos.

Az Amur táplákozása

Az amur igazi növényevő, étrendje részét képezik a hínárfélék, moszatok, nád, sás. Táplálkozási szokásaira jól utal a szája, ami rendkívül erős, kemény, mivel ezzel rágja le a nádat, egyéb növényeket. Garatfoga tekintélyes, ezzel őrli szét a táplálékot, ha mélyre nyel ezzel bizony az előkénket is elvágja. Ezért a horogválasztásnál nagyon körültekintőnek kell lennünk, csakis jó minőségű, vastagabb húsú horgokat használjunk, a nevesebb bojlis horgok kisebb darabjai megfelelőek lehetnek az amur feederes horgászatára.

Az amur tipikusan a nyár hala, eredeti élőhelyén magasabb a vizek átlaghőmérséklete, mint nálunk, de a hazai viszonyokhoz is sikeresen alkalmazkodott. Akkor kezd erőteljesen táplálkozni, ha a víz hőmérséklete meghaladja a 18 fokot, 30 fokos vízben a leggyorsabb az emésztése. Ezek az időszakok nálunk július-augusztusra esnek leginkább, bár májustól már van esélyünk amurfogásra.

Amur-Grass Carp-Ctenopharyngodon idella
Amur-Grass Carp-Ctenopharyngodon idella

Napszak amikor fogható

Az amur elméletileg minden napszakban táplálkozik, azonban békés növényevőként szereti a nyugalmat, ezért az éjszaka az amurozás igazi ideje. A forró nyári nappalokat követő kellemesen meleg éjszakák kecsegtetnek a legtöbb kapással.

Az amur tartózkodási helyei

Az amur többnyire vízközt mozog 5-20 fős csoportokban, táplálkozni leúsznak a fenékre is és a csapat ekkor pórszívóként szedi fel a bő etetést is. Felső állású szája megnehezíti számára a táplálkozást a fenékről, de valahogy megoldják ezt. Előnyös, ha kb. 10 centire meglebegtetett csalival amurozunk.

Az amurok szeretnek a víz fölé hajló fák vízbe lógó leveleiből csemegézni, érdemes ilyen gallyak alá etetnünk. A másik kedvelt tartózkodási helye a vízbe dőlt fák, akadók környéke, az akadókra tapadó moszatok, hínárfélék a kedvenc csemegéi, nem probléma ha sekély vízben van az akadó, a sekély víz gyorsabban melegszik, gyorsabban beindul a vegetáció és előbb jut táplálékhoz az amur.

Az Amur fárasztása, viselkedése

-az amur viselkedése a horgon: Alapvetően két viselkedéssel találkoztam eddig. Az amur kapás után engedelmesen közeledik a part felé. Sokszor láttam már hogy ez a bárgyú viselkedése a szákig kitart és már csak a parton kezd eszeveszett ugrálásba. A legtöbb esetben az engedelmes közeledésből a parttól 5-10 méterre erőteljes kitörésbe vált át. Ha nincs jól beállítva a fékünk bizony ez a búcsú pillanata…. Ha amurunk egyszer visszatör azt bizony még jónéhányszor meg fogja tenni. Óriási erő lakik izmos testükben, nem halmoznak fel zsírt mint a pontyok és hasonló nagyságnál bizony majd kétszer olyan erősek is. Én az amur fárasztását szeretem a legjobban, egy négy kilós bizony már komoly erőpróba egy medium-feeder számára. A szákolást soha ne kapkodjuk el, nagyon hajlamos kiugrani vagy szétrúgni a szákot.

-a kifogott amurral bánjunk körültekintően, ha vissza szándékozzuk engedni(én egyéb esetben sem szeretem kínozni a halakat). Ha rögtön megszákoljuk ugrálással kárt tehet magában, várjuk meg míg megnyugszik, csak akkor akasszuk ki a horgot és engedjük vissza. Ha sokáig küzd épp ellenkezőleg, visszaengedésnél várjuk meg míg magához tér, és csak utána engedjük útjára, ne lebegjen magatehetetlenül a vízben.

Amurozás felszerelése, kiegészítők, csalik

Milyen előkezsinórt válasszunk?

A következő fontos apróság nem más, mint a megfelelő előkezsinór kiválasztása. Sokan azzal az indokkal használnak amurra fonott zsinórt, hogy a nádrágók „elharapják” az előkéjüket a garatfogukkal. A fonott előke használatával önmagában nincs is gond, de maga az indok véleményem szerint nem helytálló. Egyrészt azért, mert kevesen használnak olyan hosszú előkét, amelyet tényleg garatra tudna nyelni a célhal. Másrészt az amur se olyan bolond, hogy ne próbálná meg kifújni a horgot, ha érzi, hogy valami nincs rendben. Harmadrészt pedig azért, mivel mi (bojlis pontyhorgászok) általában fix végszereléket használunk, így kicsi a valószínűsége annak, hogy a rendszer lehetővé tenné, hogy az érdeklődő az előkezsinórt horgostól, csalistól, mindenestől a garatfogánál is mélyebbre(!) nyelje.

Észrevételeim szerint ez az „elharapásos” eset általában akkor szokott előfordulni, ha a megtréfált horgász egy gyenge monofil vagy egy vékony fonott horogelőke típussal próbálkozik/próbálkozott (főleg, ha még egy kagylós vagy akadós terepen zajlik mindez).

Szemléltetésképp hoznék erre egy egyszerű példát: Vágjatok le egy kb. félméteres darabot egy tetszőleges, 14-es vagy 16-os vastagságú monofil zsinórból. Először próbáljátok meg (kézzel) eltépni úgy, hogy a zsinórt szépen, lassan, apránként terhelitek/húzzátok két irányba. Sérülés nélkül egy jobb minőségű „madzagnál” még az is lehet, hogy az eltépés sem fog sikerülni. Azonban, ha úgy próbálkoztok, hogy egy hirtelen mozdulattal hajtjátok végre ugyanazt a folyamatot, mint az előbb, akkor a zsinór egyszerűen megadja magát és elszakad.

Hogy mi köze ennek az amurhorgászathoz? A válasz a célhal viselkedésében, fárasztás közbeni „vérmérsékletében” rejlik. Ugyanis az a tapasztalatom, hogy az amur heves kirohanásait, agresszív fejrázásait nagyon kevés olyan előkezsinór képes tolerálni, amely vékony átmérőjű. Ezért használjunk bátran olyan előkezsinórokat, amelyeket kimondottan bojlis pontyhorgászatra terveztek, ebből is minimálisan a 15 lb-s szakítószilárdsággal rendelkezőket, de a 20, 25 lb-s kivitelek is tökéletesen megfelelnek e célra.

 Milyen csalikat válasszunk és hogyan tálaljuk azokat?

Elérkeztünk egy újabb fontos momentumhoz, egész konkrétan ahhoz, hogy mégis milyen csalival érdemes becserkésznünk az amurokat. A csali kiválasztásához a variációk széles választéka áll rendelkezésünkre, ezért én a siker kulcsát elsődlegesen nem a csali típusában látom, hanem abban, hogy azt miként tálaljuk a célhalnak. Bár megfigyelésem természetesen nem minden hazai vízre érvényes, mégis, nekem az a tapasztalatom, hogy az amurt akkor tudjuk leghamarabb becsapni a számára felkínált finomsággal, ha az a legtermészetesebb hozzáférési módot nyújtja számára. Hogy konkrét példát is említsek, észrevételeim szerint nem célszerű nádlevéllel fenék közelében csalizni, mint ahogy a vízfelszínen felkínált kukoricától se várjunk az esetek túlnyomó többségében (kivétel természetesen előfordulhat) csodát. Sőt, ez utóbbinál (ráadásul nem is annyira ritkán!) e jelenség olyan szinten is érvényes lehet, hogy már egy lebegtetés, sőt a balanszírozás is gyanút kelthet a titokzatos nádrágóknál.

Bármennyire is hihetetlenül hangzik, nekem amurozásnál kimondottan a süllyedő csalik működtek eddig a legjobban. Ha az ember egy picit is átgondolja, hogy mi történhet az etetésen, amikor odatéved az amur, hamar rájöhet, hogy nem is akkora badarság mellőzni a lebegtetést. Abból sem lebeg egyetlen szem sem, amit beetetünk (kukoricát, bojlit, pelletet stb.), legalábbis nem hiszem, hogy bárki is pop-up termékekkel etetne… 🙂 … mégis feleszi az amur, ezáltal teljesen logikus, hogy a hajszálelőkén felkínált (süllyedő) csalit is fel fogja venni előbb-utóbb, főleg, ha az egyáltalán nem gyanús! Ráadásul – észrevételeim szerint – miután az amur a pontynál nehézkesebben tudja felenni a meder alján fekvő eleséget, ebben a táplálkozási helyzetben akarva-akaratlanul is kénytelen mohón, egyszerre nagy mennyiségben felhörpölni a kiszemelt táplálékot, hogy a táplálék megszerzésére fordított energiát minimumon tartsa, azaz hogy maga a táplálkozás energetikailag ne legyen számára veszteséges. Ebből következik, hogy fekvő csalik felvételekor az amur vélhetőleg kevésbé óvatos, mint egy lebegő csalinál, ezáltal a nem lebegő csalétkekkel nagyobb az esély a megfelelő akadásra. (A lebegő csalik miatt érdemes visszagondolni azokra a kellemetlenségekre is, amelyet a kemény szájperem okozhat!) Egy fontos apróság, amelyet érdemesnek vélek az előbbi gondolataimhoz hozzáfűzni: Az amur táplálkozási szokásait és a kimondottan süllyedő csalival történő horgászatokat tekintve nekem nagyon bevált a rövid (kb. 15 cm-es) horogelőkék alkalmazása.

Amurozáshoz használható csalik

  • kukorica
  • tigrismogyoró
  • csillagfürt
  • pop up csalik
  • bojli

Kukorica előkészítése, főzése horgászathoz

Forrás: Jávorka Dániel, Haldoradó

 

Back to top
Termék értesítés Tájékoztatjuk, ha a termék újra elérhető lesz. Kérjük, adja meg az érvényes e-mail címét!